Lendvai Mária (túélö) tanúvallomása a székesfehérvári cigányok összegyüjtéséröl és Várpalotára szállításárol.
Székesfehérvár, 1946 augusztus 3.

Székesfehérvári Népügyészség, 1946. augusztus 3.
Népbiróság Székesfehérvár 227/1946 (1946 október 3.)

Jegyzökönyv

Készülz a székesfehérvári népügyészségen 1946. évi augusztus hó 3-án háborus büntettel gyanusitott Pintér József elleni ügyben Lendvai Mária tanúkihallgatásáról. Jelen vannak alulírottak:

Idézésre megjelent Lendvai Mária 19 éves hajadon, napszámos, székesfehérvári lakos a törvényes figyelmesztetés után elmondja:

Pintér föispánt látásból ismerem. 1945 februárjában egy század csendör körbefogta a cigánytelepet, és valamennyiünket a vajda házába terelt be. Míg ott öriztek bennünket, kijött Pintér föispán és saját fülemmel hallottam, amint azt kérdezte az egyik csendörtöl: »na még most sem kész a cigányoknak a sírja?« Erre az egyik csendör átment a közeli temetöbe, és avval a jelentéssel jött vissza, hogy még nincs készen. Pintér oda szolt hozzánk: »agyon lesztek löve, ti buta állatok«. Erre a vajda könyörögni kezdett, hogy a kis gyermekeink miatt kegyelmezzen meg nekünk, mire a föispán valami olyasfélét mondott, hogy »fene a hasatokba«, es elment.
Arról nem lehet szó, hogy a föispán a csendört pusztán a mi megíjesztésünkre, tréfából küldte volna át a temetöbe, mert az egész jelenetböl az látszott, hogy komoly dologról van szó.

A csendörök estig öriztek bennünket, de akkor már oroszok nagyon közel voltak, és sürüen szolt a Sztálin-orgona, és szorodtak az aknák, ez lehetett az oka, hogy acsendörök ott hagytak bennünket, de elözöleg megfenyegettek, hogy senki ki ne merjen mozdulni a házbol, mert reggel eljönnek értünk. Én azonban reggel úgy 7 óro felé harmadmagammal bejöttem a városba kenyérért a gyermekeim számára, és valoszinüleg ennek köszönhetem, hogy életben maradtam, mert mire úgy délfelé visszaértünk, akkor már üres volt a ház.

Mi akörnyékbeli lakosság útbaigazitása nyomán gyalog eredtünk utánuk Várpalota felé, ahova két nap múlva megérkezve a falu határában magyar emberektöl kérdeztük, hogy hol vannak a cigányok? Erre azt feleltek, hogy ne menjetek tovább, mert ti is úgy jártok, mert már agyon vannak lödözve. Az esetnek egy szemtanújárol is tudok, a cigány neve Lakatos Mici, egy Lakatos nevü cigányal él együtt Györben, Szent Erzsébet telep /cigánytelep/. Ez az asszony nyolc lövéssel, aminek a nyomai meg is látszanak a testén, éjszaka kimászott a gödörböl, ahol akkor még temetetlenül hevertek a holttestek, és igy megmenekült. Ma is életben van, töle magátol hallottam a történetet, és láttam a testén a lövések nyomait. Különben a györi kórházban volt ápolás alatt.

Fentiekre bármikor is hajlandó vagyok esküt tenni.
Egyebet elöadni nem tudok.
A jegyzökönyv felolvasása után elfogadva aláíratott.

Pótlag megjegyzem még, hogy Fehérvárott 85 vagy 87-en voltunk cigányok, akik közül tudomásom szerint csak mi hárman és a Lakatos Mici maradtunk életben.

Dr. László Ervin
a népügyészség h. vezetöje

Dr. Erdélyi Gyuláné
Jegyzökönyvvezetö

Lendvai Mária

Aussage der Maria Lendvai (Überlebende) über das Einsammeln der Roma* von Székesfehérvár und ihre Überstellung nach Várpalota
Székesfehérvár, 3. August 1946

Volksstaatsanwaltschaft Székesfehérvár, 3. August 1946
Volksgerichtshof Székesfehérvár 227/1946 (3. Oktober 1946)

Protokoll

Entstanden am 3. August 1946 auf der Volksstaatsanwaltschaft Székesfehérvár anlässlich der in der Angelegenheit des eines Kriegsverbrechens angeklagten József Pintér durchgeführten Zeugeneinvernehmung der Maria Lendvai. Anwesend sind die Unterfertigten:

Auf Vorladung erschien Maria Lendvai, 19 Jahre, ledig, Tagelöhnerin, in Székesfehérvár wohnhaft, und erzählt nach der gesetzlichen Ermahnung:

Den Obergespan Pintér kenne ich vom Sehen. Im Februar 1945 umstellte er mit einer Hundertschaft Gendarmen die Roma*-Siedlung und trieb uns alle in das Haus des Woiwoden. Während man uns dort bewachte, kam Obergespan Pintér heraus, und ich hörte es mit meinen eigenen Ohren, wie er einen der Gendarmen fragte: »Na, ist das Grab für die Zigeuner jetzt auch noch nicht fertig?« Daraufhin ging einer der Gendarmen hinüber zum nahen Friedhof und kam mit der Meldung zurück, dass es noch nicht fertig sei. Pintér wandte sich an uns und sagte: »Ihr werdet erschossen, ihr blöden Tiere.« Daraufhin begann der Woiwode zu flehen, dass er uns wegen unserer kleinen Kinder verschonen soll, worauf der Obergespan so etwas Ähnliches sagte, wie: »Hölle im Unterleib!«, und wegging.
Es kann keine Rede davon sein, dass der Obergespan, nur um uns zu erschrecken, ihn also zum Spaß zum Friedhof geschickt hätte, denn aus der gesamten Szene konnte man erkennen, dass es sich um eine ernste Sache handelt.
Die Gendarmen bewachten uns bis zum Abend, doch da waren die Russen schon sehr nahe, und die Stalin-Orgel erklang häufig, und es schüttete Granaten, und das dürfte auch der Grund dafür gewesen sein, dass uns die Gendarmen dort zurückließen, aber zuvor haben sie uns noch bedroht, dass es ja niemand wagen sollte, das Haus zu verlassen, denn am Morgen kommen sie uns abholen. Ich aber kam am Morgen um 7 Uhr mit zwei anderen Frauen herein in die Stadt, um Brot für die Kinder zu besorgen, und wahrscheinlich kann ich es dem verdanken, dass ich am Leben geblieben bin, denn als wir so gegen Mittag zurückkamen, war das Haus schon leer.
Nach den Wegbeschreibungen der Bevölkerung der Umgebung eilten wir ihnen zu Fuß hinterher in Richtung Várpalota, wohin wir nach zwei Tagen auch gelangten und an der Dorfgrenze ungarische Männer fragten, wo denn die Roma* seien? Daraufhin antworteten sie, geht nicht weiter, denn euch wird es ebenso ergehen, denn sie sind schon erschossen. Ich weiß auch von einer Augenzeugin des Ereignisses, ihr Roma*-Name ist Mici Lakatos, sie lebt mit einem Rom* namens Lakatos zusammen in Györ in der Szent-Erzsebet-Siedlung /Roma*-Siedlung/. Diese Frau ist mit acht Schüssen, deren Spuren man noch heute auf ihrem Körper sieht, in der Nacht aus der Grube geklettert, in der zu der Zeit noch die unbestatteten Leichen lagen, und ist so entkommen. Sie lebt noch heute, ich habe die Geschichte von ihr selbst gehört und ich habe die Spuren auf ihrem Körper gesehen. Außerdem war sie im Spital von Györ zur Behandlung.

Ich bin bereit, Obiges jederzeit zu beschwören.
Weitere Angaben kann ich nicht machen.
Das Protokoll wurde nach seiner Verlesung und Akzeptanz unterschrieben.

Ergänzend merke ich an, dass wir in Fehérvár etwa 85 oder 87 Roma* waren, von denen meines Wissens nur wir drei sowie Lakatos Mici am Leben geblieben sind.

Dr. László Ervin
der örtliche Leiter der Volksstaatsanwaltschaft

Dr. Erdélyi Gyuláné
Protokollführerin

Mária Lendvai